numero7

Tessék Színt Vallani - Osvát Ernő Szerkesztői Levelezése I–Ii.Kötet - Kosztolánczy Tibor – Nemeskéri Erika (Sz

Nemeskéri Erika és Kosztolánczy Tibor kétkötetes munkája a legendás Nyugat-szerkesztő, Osvát Ernő levelezését tartalmazza. Az 1473 levél közül a legkorábbi 1898-ban íródott, az utolsót Osvát — barátjának, Elek Artúrnak szóló búcsúlevelét — egy órával a halála előtt fejezhette be 1929. október 28-án este. A kéziratból közölt leveleket bőséges jegyzetanyag és kísérő tanulmányok sora egészíti ki. Nemeskéri Erika és Kosztolánczy Tibor gyűjteményéből rekonstruálhatóvá válnak Osvát Ernő szerkesztői mindennapjai. Ő maga az 1923-as jubileumon ironikusan ugyan „huszonöt éves semmittevésnek” nevezte munkálkodását, azonban kikövetkeztethető, hogy a Nyugat-számok összeállítása, a koncepció megtervezése, a nyomdával való kapcsolattartás, a vidéki, távollévő vagy „elfoglalt” szerzők helyett a korrektúrázás — adott esetben a cikkek stilizálása — mind Osvátra hárult, Ignotus, Fenyő Miksa, illetve később Babits Mihály ebben csak keveset segíthettek. Az egykori kortársak Osvátra vonatkozó, sokszor túlzásnak ható dicséreteit immáron a filológia is alátámasztja: a könyvben közreadott levelekből egy elszánt, vállalásainak újra és újra nekirugaszkodó, konok és megingathatatlan szerkesztő karaktere rajzolódik ki. A Nyugat irodalmi ügyeit 1918-ig egyértelműen Osvát fogta össze, a húszas években viszont betegsége és családi tragédiái időről-időre hátráltatták tevékenységében — ebben az évtizedben Gellért Oszkár valóban társszerkesztőként működött. Osvátról a kortársak humorral emlegették, hogy a feleségének is csak táviratokat küldött, a könyv ugyanakkor módosítja a nem levelező Osvátról alkotott képet. Igaz, hogy terjedelmes leveleket Osvát csak ritkán írt, ugyanakkor rövid üzenetei is jellemzik a célratörő, az írótársak idejével gazdálkodó szerkesztő gyakorlatát — ez különösen szembeötlő az 1920-as években. Az Osvát által küldött üzenetek túlnyomó része mindazonáltal megsemmisült, miként azok a levelek is javarészt elvesztek, amelyeket Havas Irénnek, a Nyugat titkárnőjének diktált. A szerzők az összegyűjtött anyagot a kritikai kiadásokkal szemben támasztott igények és követelmények figyelembe vételével rendezték sajtó alá, a rosszul olvasható kéziratokat nemegyszer betűről-betűre fejtették meg. Az egyes szerkesztőségi „korszakváltásokat” bevezető tanulmányok megvilágítják az adott évek háttéreseményeit, érthetővé téve az olykor szűkszavú leveleket. A könyv részletes mutatói a levelekben és a jegyzetekben található információk több szempontú keresését biztosítják. A századelő szín- és formavilágát megidéző borítót Dinnyés Attila tervezte egy 1911-es üvegablak-terv alapján. „Szeretném, ha Osvát úr megmutatná azt az igazi zászlót […]. Melyik irodalmi kávéház sarkában áll szomorúan begöngyölve? ” Ábrányi Emil (1899)„Fájt volna, hogy azok, akiket én igen szeretek, engemet nem szeretnek. ” Kosztolányi Dezső (1908)„Nekünk magunkhoz kell fűznünk minden ún. modern mozgalmat színházban, zenében, festészetben, társadalmi meg politikai dolgokban is. S ehhez képest szerepelnünk és dolgoznunk és reprezentálnunk kell. ” Ignotus (1909)„Egyáltalában szívesen veszem egy harcias állapot konstatálását. Ez rendesen jobban talpra tud állítani minden szanatóriumnál. Tehát, ha a Nyugat akarja, vesszünk össze. ” Ady Endre (1910)„A Nyugatot én — irodalmi oldaláról — közintézménynek tekintem, és amíg — ebben — én vagyok érte felelős: semmiféle tisztátalan irodalompolitikának nem lesz benne helye. ” Osvát Ernő (1912)„Azt mondom, hogy mindig legyünk katonák, békeidőben is, békebeli szolgálatunk is legyen állandó hadiszolgálat. ” Ignotus (1914)„Tőle tanultam: a jó szerkesztő nem a lapot, hanem az írókat szerkeszti. ” Molnár Ferenc (1923)„Barátaim, éljen a Barátság! Éljen az Ifjúság, éljen a Költészet! Magyar írók, éljen a magyar irodalom! ” Osvát Ernő (1923) ..

Gondolat Kiadó